作者：Minka Kent
格式: AZW3, DOCX, EPUB, MOBI, PDF, TXT
A leskel?d?试读：
MIKA KENTA LESKELŐDŐA mű eredeti címe:Minka Kent: The Memory WatcherCopyright © Minka KentFordította: Hoppán EszterMagyar kiadás © 2018 Lettero Kiadó, BudapestMinden jog fenntartva.A könyv vagy annak részlete semmilyen formában – elektronikus, mechanikus úton vagy fénymásolatban – sem közölhető a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.Szerkesztő: Takács KrisztaTördelés: Formula StúdióOriginal cover design @Shona AndrewCover image @TrevillionElektronikus változat:Békyné Kiss AdrienISBN 978-615-5733-62-8 (epub)ISBN 978-615-5733-63-5 (mobi)K.-nak, M.-nek, C.-nek és A.-nak.Ez a könyv annak a szeretetnek a szüleménye,amit a ti brutális őszinteségetek formált.Köszönöm nektekPrológusAutumnRátaláltam.Három évembe került, de rátaláltam.Grace-nek hívják, és bár nem hasonlít rájuk, de az övék.És az enyém is.A haja világosbarna, enyhe természetes hullámmal, mint amilyen az enyém is volt ennyi idős koromban. Érdeklődő, sötét szemétől kicsi angyalarca mindig felderül, amikor mosolyog.Az anyja, Daphne rózsaszín csipkében és túlméretezett masnikkal a hajában járatja, és minden adandó alkalommal fotókat csinál róla, melyeket aztán tömegestül kitesz a közösségi oldalakra.Azon az estén, amikor belebotlottam Daphne McMullen Facebook- és Instagram-oldalába, hajnali négyig fent voltam. Végignéztem az összes fényképét és bejegyzését, képernyőfotót csináltam minden egyes pillanatról és halhatatlanná tett emlékről attól a perctől kezdve, hogy hazahozták a babát a kórházból, egészen addig, hogy a harmadik gyertyáját fújta el dupla csokis szülinapi tortáján.A hiányzó ezerkilencvenöt nap ezerkilencvenöt megtalált nappá változott egyetlen, ébren töltött éjszaka alatt.Kilógatom a lábamat a kád szélén, és ezredszerre is átfutom Daphne hírfolyamát. Ezerszer láttam ezeket a képeket, mégis mindig olyan, mintha az első alkalom lenne.A víz gőzölög, a homlokomra kiüt a veríték. Transzban vagyok, és nem is zökkenek ki belőle, amíg az egyik lakótársnőm dörömbölni nem kezd az ajtón.– Élsz még? – kiabálja be. – Arra a műsorra kapcsoltam, amit szeretsz. És pizzát is rendeltem. Nemsokára itt lesz.Mindig foglalkozni kell vele. Rajtam lóg, elmondja a titkait, és nyivákol, hogy milyen nehéz neki. Bizarr unszolására elolvastam a naplóját is, és mondhatom, semmiféle panaszra nem lehet oka.A kocsija? Fizetve.A főiskolai tanulmányai? Fizetve.A lakása? Fizetve.A szülei? Szigorú elvárásokat támasztó buzgómócsingok. Ez aztán félelmetes.– Persze – kiabálok ki. – Egy perc.De nem mozdulok. Csak húzogatom tovább az ujjammal a telefonom bepárásodott képernyőjét, és mosolygok magamban. Megnézek egy újabb fotót, meg még egyet és még egyet. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de a lakótársnőm megint dörömbölni kezd.– Még mindig ott vagy? Megjött a pizza.A hangja félénk és alázatos. Az elmúlt évek alatt én lettem a támasza, az életereje. Nélkülem nem megy sehová, nem hoz semmiféle döntést. De mostanában egy kicsit összezsugorodott, visszahúzódott a gubójába. Újabban többet suttog, mint amennyit beszél, és éjszaka hallom a sírását a kettőnk hálószobáját elválasztó falon át. De nem kér segítséget, mert a múltkor, amikor szüksége volt rá, a szülei egy időre diliházba csukatták.– Már megyek.Próbálok nem hangosan nyögni, ahogy félreteszem a mobilomat és a törülközőért nyúlok.– Húsz perccel ezelőtt is ezt mondtad.Te jó ég, ez a lány…Imádok mindent az életében. Imádom a buzgón túlféltő szüleit. Imádom a pofátlan öccsét. Imádom a szerető nagyiját. Imádom a fehér BMW-jét és a dizájnertáska-gyűjteményét, amivel tele van a szekrénye. Imádom a márkás sminkkészletekkel teli fiókját, és a luxussamponja illatát minden reggel, miután zuhanyozott.Egyedül őt nem szeretem.Mindene megvan, amit egy lány csak kívánhat, mégis állandóan a múlton rágódik, olyan dolgokon, amiken nem tud változtatni. Három évvel ezelőtt volt egy kellemetlen esete, és nem tudja elengedni. Mindig nyomorog valamin. Ha akár csak egy napot is igazán élvezett volna az életében, akkor talán lenne min nyűglődnie.Néha teljesen az az érzésem, hogy rossz testbe születtem, rossz családba.Nekem kellett volna az ő helyébe születnem.– Már törülközöm – kiabálom ki, és valóban egy fürdőlepedőt tekerek vizes testem köré. – Tíz perc, és kint vagyok!Tovább pörgetem a képeket, miközben nedves bőrömre kenem indokolatlanul drága, illatanyagmentes testápolóját, és ugrok egyet örömömben, amikor meglátom, hogy Daphne új fotót posztolt Grace-ről.Te jó ég, ez teljesen bedarál. Pár nap alatt függővé tett egy Facebook-oldal.Alvásidő van, és Grace-en hercegnős hálóing van, ami éppen a hurkás kis bokája fölött ér véget. Hajfürtöcskék lógnak a szemébe, és egy fehér mackót lógat maga mellett.Mennyire szeretném megpuszilni a homlokát, az ágyába dugni, és megmondani neki, hogy imádom.Talán majd egyszer.De addig be kell érnem ennyivel.Első fejezetAutumnHét évvel később…Kattintson, jelölje ki, frissítse.Az évek során a Facebook és az Instagram algoritmusai megtanulták, hogy Daphne McMullen posztjai a kedvenceim. Majdnem mindig a hírfolyamom elején vannak. De ma nincs semmi.Valami nem stimmel.Lefelé kezdek görgetni, átlapozom az @TheLittleGreen Cottage-ot, az @FitnessJunkie887-t, az @JustJustin-t és az @CaliMakeupGuru-t.Lapozok…Lapozok…Lapozok…Lapozok…Daphnénak nyoma sincs sehol.Ez különös.Bizseregni kezd a gégém, és minden idegszálam megfeszül. Valami nincs rendben. Érzem minden porcikámban. Kívül-belül. A csontvelőmben.Megérintem a keresőmezőt, villámgyorsan beírom, hogy @TheMcMullenFamily, aztán nagy levegőt veszek.Nincs találat.Ez nem lehet.Letiltott volna?De hisz nem is ismer.A biztonság kedvéért gyorsan kilépek a profilomból, és úgy is rákeresek.Nincs találat.Talán megváltoztatta volna a felhasználónevét?Beírom, hogy @McMullenFamily, @DaphneMcMullen és @GrahamandDaphneMcMullen. Aztán még egy tucatnyi más variációt, de mindegyik zsákutcába vezet.Nincs találat.Forróság kúszik fel a nyakamon, sütni kezdi a fülemet. A torkom összeszorul, és nem kapok levegőt.A hálószoba ablakához rohanok, félrerántom a függönyt, és kitárom az ablakot, levegő után kapkodva, miközben kapok egy jó adagot az állott délelőtti esőből az arcomba, de ettől sem nyugszom meg.Ez nem lehet. Ez nem lehet. Ez nem lehet.Nem vagyok hajlandó elhinni.Nincs semmi értelme.Daphne McMullennek több ezer rajongója van.Ez élteti.Annyian követik az oldalait, hogy a cégek ingyencuccokat küldözgetnek neki.Vagyonokért csinál fizetett hirdetéseket.Miért húzta volna le a rolót hirtelen?Reggel még kitett egy képet az iskolába induló gyerekeiről… miként lehet, hogy… az egész egyszerűen eltűnt? Minden figyelmeztetés nélkül?A szemem ég, és gyűlni kezdenek a könnyeim, amíg minden homályos nem lesz körülöttem. Egy ordítás fészkelődik a garatomban, azzal fenyegetve, hogy a felszínre tör, ha nem csinálok valamit gyorsan.A térdem elgyengül, és az öltözőasztalom szélébe kapaszkodom, állni is alig tudok. Ha a pasim nem foglalná el éppen a közös fürdőt, már a vécécsésze előtt térdelnék, és mindent kiadnék magamból, hogy lenyugtassam a bennem dúló fergeteget.Az átjáróm Grace életébe hirtelen bezárult. Csak úgy egyszerűen.Minden, amiért éltem, eltűnt.– Autumn, jól vagy? – kérdezi Ben az ajtó túloldaláról. – Valami zajt hallottam. Minden oké?Nem. Semmi sem oké.Nem válaszolok. Nem megy. Amikor a fürdőszoba ajtaja kinyílik, éppen álló helyzetbe tolom magam, és összehúzom a köntösömet, hogy ne látszódjon, mi van alatta.– Jól vagyok – felelem. – Csak megszédültem. Valószínűleg bujkál bennem valami.Ben kék szeme összehúzódik, aztán újra kinyílik. Bevette. Mindig mindent bevesz.Megnézem magam az öltözőasztal tükrében. Végighúzom ujjaimat homokszőke hajamon, és zilált kontyba fogom a fejem tetején, pontosan úgy, ahogy az a csinos lány hordta tegnap reggel a benzinkúton. Összefogva. Megcsavarva. Begumizva. Széthúzva és összezilálva. Sikerült előkotornom egy egyszerű fehér blúzt is a szekrény hátuljából, és két csirkemellszelet alakú betétet tettem a push-up melltartómba. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Csini Csajszinak meg volt csináltatva a melle. Ez rejtőzik bolyhos szürke köntösöm alatt, és amint Ben elmegy, merész bordópirosra rúzsozom a számat. Ennek a színnek van egy kis kékes árnyalata, ami, mint azt a divat- és szépségmagazinokból megtudtam, fehérebbnek mutatja a fogakat. És van még egy dolog, amit megtanultam a huszonöt év alatt, amit ezen az istenverte bolygón töltöttem: a gazdagoknak majdnem mindig olyan fehér a foguk, mint a hó.Gőzfelhő csap ki a fürdőszobaajtó ajtaján, a melege körbeölel, és Ben kölnijének halvány illatát hozza, ami igazából nem is Ben illata. Egy másik férfi, Dylan Abernathy használta először.Követem a feleségét, Delia Abernathy-t a Facebookon, és úgy élvezem ki minden dokumentált, festői pillanatát, mintha a sajátom lenne. És az is. Elég csak lehunynom a szemem, és már ott is vagyok a házukban Maine portlandi partszakaszán. Beszívom a levegőt, és érzem a sós aromát a tüdőmben. Újra és újra belélegzem.A kölnit egyszer az egyik fotó hátterében vettem észre, és muszáj volt rendelnem belőle egyet Bennek. Olyan szaga van, mint a nedves mohának alkohollal vegyítve, de Ben azt állítja, hogy így is tetszik neki.Néha elképzelem Deliát, amint beszívja Dylan kölnijének illatát, orrát a férfi nyakába fúrva, és amikor megcsókolom Bent, néha úgy teszek, mintha mi lennénk ők, és a kezem úgy kúszik fel a vállán, mintha Deliáé lenne. Az ajkunk egymáshoz súrlódik. Az illata az egyszerű öröm édes perceibe burkol bennünket. És ezekben a futó pillanatokban én vagyok Delia Abernathy.Kívül és belül. Mindenhol.– Biztos, hogy jól vagy? – Ben keze a derekamra csúszik, teste a hátamhoz simul. Érzem ajka meleg érintését a nyakamon, és szinte látom a mosolya enyhe ívét. – Szaladjak el a patikába, és hozzak gyógyszert?– Nem, nem, jól vagyok.A telefonomra pillantok, ami talán már teljesen haszontalan is, és csak arra vágyom, hogy Ben elmenjen, és legyen időm gondolkodni.– Ma egy kicsit foglalkozz csak magaddal, rendben? – felhúzza sötét szemöldökét, a tekintetemet keresi megerősítésért.Újabban mást se csinálok, mint magammal foglalkozom. Mivel két hónappal ezelőtt elveszítettem az állásomat a Gyermekorvosi Csoportnál, épp elég időm volt önmagamra.– Rendben – felelem.– Remek – csókolja meg újra a nyakam. – Mert este korán indulunk.Pörög az agyam, próbálok visszaemlékezni, mit terveztünk mára.– A húgom születésnapja? – húzza fel a szemöldökét, miközben próbálja felfrissíteni az emlékezetemet. – Elvisszük Marnie-t vacsorázni. Azt mondtad, hogy tegnap este már be is csomagoltad az ajándékát.– Ó, persze – erőltetek magamra egy mosolyt, miközben kimondom a hazugságot.Még nem csomagoltam be a húga ajándékát. Sőt meg se vettem. Miközben ezt is hozzáteszem a napi tennivalók listájához, lábujjhegyre emelkedem, megcsókolom, és elküldöm dolgozni egy „Legyen szép a napod, Benny”-vel.Szereti is meg gyűlöli is, amikor így szólítom, de mindig mosolyog tőle, és most el kell hitetnem vele, hogy nincs semmi baj. Most éppen mindennél jobban szükségem van rá, olyan okokból, amelyeket sosem fog megtudni.Néha rossz érzés belenézni gyanútlan kék szemébe, és sütkérezni elismerő mosolyában, miközben tudom, hogy úgy választottam ki őt, ahogyan egy pár cipőt szokás a csomagküldő katalógusból.Megláttam. Utánanéztem. Kiválasztottam.De annyira megkönnyítette a dolgomat: a közösségi profiljai valóságos svédasztalként kínálták magukat.Mielőtt hivatalosan is megismerkedtem Ben Gotliebbal, már mindent tudtam róla, amit csak lehet. Azt, hogy hol nőtt fel (Rochester, New York). Hol tanult (Vermonti Egyetem). Mi a kedvenc együttese (Coldplay). Mi a kedvenc kajája (a mexikói). Mit dolgozik (könyvelő). Azt is tudtam, hogy egyedülálló. Tudtam, hogy a legidősebb gyerek a családjában, ami azt jelenti, hogy felelősségteljes és megbízható. Tudtam, hogy jólelkű, a sok inspirációs és motivációs cikk alapján, amiket posztolt a hírfolyamában. Tudtam, hogy szeret futni, külföldre is elutazik maratonokra, és kitűzőket meg matricákat gyűjt, amelyeket lombzöld Subarujának hátsó ablakában tesz közszemlére. Körülbelül egy óra kellett ahhoz a képernyő előtt, hogy megbizonyosodjam róla: Ben Gotlieb jó ember.Amikor bejelentkezett egy-egy kocsmából vagy étteremből, odamentem és követtem.A háttérből.Figyeltem.Néztem, hogy kikkel van és milyen típusú nőket néz meg.És határozottan megvolt a maga zsánere.A platinaszőkékre sosem figyelt fel. Sem a barnákra, sem a vörösekre. A Jennifer Aniston-szerű, sötétszőke hajú nőkre azonban mindig rápillantott. Úgy tűnt, hogy a „lány a szomszédból” típusra bukik. Bő csípőfarmer és V nyakú póló. Minimális smink. Cuki lófarok. Könyvmolyos szemüveg.Úgyhogy ilyenné kellett változnom.Teleraktam a telefonomat egy bizonyos @EmmaLeeFaces TheDay nevezetű szépségblogger Instagram-képeivel, és bemasíroztam egy szalonba a Vine and Copelanden, ahol a fodrász homok-hamuszőke 532 árnyalatúvá változtatta földbarna fürtjeimet. Hazafelé beugrottam egy optikushoz, és vettem egy jópofa, vastag szarukeretes, dioptria nélküli szemüveget. A Valley Mark Parkban fejeztem be bevásárlókörutamat, próbálván egyensúlyozni a túlárazott jeges mocca lattét – amit meg kellett tanulnom szeretni – a rengeteg bevásárlószatyorral és egy kimerített bankkártyával.Több napba és rengeteg tükör előtti gyakorlásba került, de mire eljött a következő hétvége, már készen álltam arra, hogy hivatalosan is megismerkedjem Bennel.Az a tény, hogy valaki másnak a bőrébe bújtam, nagyban megkönnyítette a dolgot. Ahogy jártam… ahogy önkéntelenül végigsimítottam a kulcscsontomon nevetés közben… ahogy épp csak a pillanat töredékéig rajta felejtettem a tekintetem, és a szájam incselkedő kis mosolyra húzódott… ez egyik sem én voltam.És mégis én.– Viszlát este – kiáltja vissza Ben, mielőtt kimegy a hálóból, és nézem, ahogy felkapja a bőrtárcáját az öltözőasztalról, és a jobb hátsó zsebébe csúsztatja.Felveszi és megigazítja széles vállán a tengerészkék zakót, aztán megáll az ajtóban, és úgy bámul, mint mindig azóta, hogy megismerkedtünk. Szinte hallom, ahogy felteszi magának a kérdést, hogy hogyan lehet ilyen szerencsés. Kifújja a levegőt, a tekintete rám szegeződik:– Szeretlek, Autumn.– Én is szeretlek – felelem.És komolyan is gondolom. Nagyjából.Azt hiszem, hogy szeretem. Ha egy lány két évet eltölt valakivel, akkor már illik tudnia ezt. Csakhogy ő olyan hamar mondta. Mindössze nyolc hete randiztunk, amikor kibökte az elviteles kínai kaja fölött – ő választotta –, a letöltött akciófilm mellett – amit ugyancsak ő választott. Aztán tovább beszélt összevissza arról, hogy még sosem találkozott senkivel, aki hozzám fogható lenne, és hogy el sem hiszi, mennyire tökéletesen összeillünk. Mintha az álomlány egyszerre testet öltött volna előtte a semmiből, és besétált volna az életébe.Két hónappal később azt mondta, hogy költözzek hozzá, és én persze nem ellenkeztem.Merthogy ez volt az egyik legfőbb oka annak, hogy szemet vetettem rá.A McMullen család bungalója mögötti, elbűvölő kis kék házban lakott.Én pedig szerettem volna látni a lányomat felnőni.Második fejezetDaphneA blúzom teljesen átázva tapad a bőrömre, és megborzong a gerincem. Graham szigorúan tizennyolc fokon tartja a ház hőmérsékletét egész évben. Ő így szereti. Az persze nem számít, hogy alig van itthon. Amikor nem épp ötvennégy órát dolgozik egy héten, akkor a countryklub gyepén kószál, és úgy tesz, mintha egy néma nézősereg tapsolná meg tökélyre fejlesztett ütéseit.Sebastian pancsol a kádban, és kacag, amikor vizes lesz az arcom. Az alkarommal törlöm le először az államat, aztán a szemfestéket a szemem alól. Egy négyévest fürdetni rosszabb, mint a hatalmas, hipoallergén labrador–uszkár keveréket, melyet Grahamtől kaptak a gyerekek tavaly karácsonyra.– Gyere, kicsim, szállj ki – elfordulok, hogy keressek egy törülközőt, és ügyet sem vetek a fiam nyafogására.– Apu tovább szokott hagyni – fonja karba a kezét, és a nyakához húzza a térdét.– Te is tudod, hogy ez nem igaz – felelem, nem említvén meg azt, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor fürdtette meg őt Graham. Próbálom Sebastian hóna alá dugni a kezem, de ő szorosan magához szorítja a karját. – Ha most gyorsan kijössz a kádból, akkor később majd mesélek plusz egy esti mesét.Ez vagyok én. Az a szülő, aki lekenyerez. Az, aki valahol menet közben teljesen elvesztette az irányítást, és halvány fogalma sincs róla, hogyan szerezhetné vissza.– Utálom, amikor te mesélsz – húzza el a száját Sebastian, és megfeszül az állkapcsa, miközben feláll.Az apja kiköpött mása: sima, karamellbarna bőr, csokoládébarna haj és tiszta, kék szempár.Jobb napjain Sebastian aranyos kisfiú, olyan édes mosollyal, mely a legkeményebb kőszívet is meglágyítja. Rosszabb napjain viszont elkényeztetett kis szörnyeteg.– Csak azt szeretem, ha apu olvas.Nem vagyok hajlandó a szívemre venni a gyermeki sértést, úgyhogy elengedem a fülem mellett. A vállára terítem a törülközőt, és kiszedem a kádból. Grace szobájából kuncogás hallatszik, ami erős kételyt ébreszt bennem afelől, hogy a lányok átöltöztek-e az iskolai egyenruhájukba, ahogy tíz perccel ezelőtt kértem őket.Sebastiant a csípőmre ültetem, és elviszem a szobájába a folyosó végére, aztán lerakom az ágya végére, ahová előrelátóan már korábban kikészítettem a ruháját. Minél hamarabb fel tudom öltöztetni, annál hamarabb össze tudom szedni magam, mielőtt együtt elindulunk vásárolni.– Nem dinós ruhát akarok, hanem teherautóst – rugdos tiltakozva Sebastian, amikor próbálom ráhúzni a farmerját, és messzire dobja a T-rexes pólót.– Pedig olyan jól állnak neked – mondom, pedig tudom, hogy őrültség logikusan érvelni egy hisztis ovisnak. Bedugom az egyik lábát a nadrágba, és fogom a másikat, de kirántja magát, és a nadrág félig kifordul. Elkeseredetten fújok egyet. – Apu választotta neked ezeket a ruhákat.Ez persze hazugság.De ugyanez a helyzet az életem minden területén. Reménykedtem benne, hogy Graham még találkozik a gyerekekkel, mielőtt iskolába indulnak, de már napkelte előtt elment, és a búcsúpuszi után azt suttogta, hogy majd este, munka után találkozunk.– Na jó. – Sebastian lemászik az ágyról, és felszedi az eldobott pólót, aztán odaadja nekem. – Bocs, anyu.Ezekben az apró, kedves pillanatokban azon kapom magam, hogy megint imádok az anyja lenni. Az édes ölelések jutnak eszembe, az időnkénti spontán „Szeretlek”-ek, a ragyogó mosolyok és a nekem szedett százszorszépek, melyekből azt gondolhatom, hogy talán mégiscsak szeret egy kicsit a saját fiam. Emlékeztetem magam, hogy talán mégsem annyira rossz a helyzet – hogy ennél csak jobb lehet. Előszedem a telefont a zsebemből, csinálok egy képet az én aranyos kisfiamról, és kiposztolom a Facebookra, #örülökhogyazanyjalehetek hashtaggel.– Oké, nézzük meg a nővéreidet.Megfogom a kezét, és kiviszem a folyosóra, követve a nevetgélés hangját Grace szobája felé. Az ajtó félig nyitva, a lámpa meleg fénye kiszüremlik a folyosóra.Elmosolyodom, amikor meghallom az én édes, aranyos Rose-om kacagását. Aztán fémes nyisszantás hallatszik. Berontok, az ajtó a falnak ütődik, aztán visszapattan róla.– Nem, nem, nem… – A szívem majdnem megáll, amikor lehajolok és felszedem Rose aranyszőke hajának egy fürtjét.Mikor felpillantok, Grace dermedten áll az ollóval a kezében.Olyan dühös hirtelenséggel kapom ki a kezéből az ollót, ami mindkettőnket meglep, és Grace hátraesik az ágyára. A hétéves Rose sírva fakad.– Rose…Odamegyek hozzá, két tenyerem közé fogom édes kis arcát, és könnyes szemmel nézem a szörnyű „frizurát”, mellyel Grace jónak látta megajándékozni gyönyörű kishúgát. Miközben ujjaimmal hátrafésülöm a szőke tincseket a homlokából, látom, hogy remeg az alsó ajka.– Grace azt akarta, hogy szép legyek, mama – mondja, és két szeme két tökéletes kék tó.– Te már így is szép vagy, Rose, ahogy vagy.Megpuszilom a feje búbját, veszek egy nagy levegőt, és beszívom vaníliás-narancsos samponjának illatát. Puha fürtjei egy halomban hevernek a lába körül, a haj, amit totyogós korától kezdve növesztettünk, az iskolakezdési igazításokat kivéve. A derekáig ért… egészen mostanáig.– Sajnálom, anyu. – Grace hangja elvon Rose-tól, és szembefordulok vele. Az ágy szélén ül, az arcán semmiféle megbánás nem tükröződik. Semmiféle sajnálat. Homokszőke haja az arcába lóg, a szokásos gubancban, amit hiába bontok, fésülök, fonok be. – Nem akartam.– Nem értem, Grace. Már elég nagy vagy ahhoz, hogy ennél több eszed legyen.Lepillantok Rose levágott hajára, és azonnal újjáéled a haragom. A gyomrom gombóccá ugrik össze, a kezem pedig úgy ökölbe szorul, hogy már fáj. Ezen a héten Rose haja. A múlt héten kiengedte a kutyát, és egy órán keresztül hajkurászhattam a környéken, mint egy őrült. Két héttel ezelőtt nyolc parfümösüvegemet ejtette le a lépcső tetejéről az előszoba keményfa padlójára, hogy lássa, összetörnek-e. Hat összetört. A ház azóta is úgy bűzlik, mint egy párizsi bordélyház.Olyan erősen szorítom az ollót, hogy egészen belenyomódik a tenyerembe, és amikor lazítok egy kicsit a fogáson, észreveszem, hogy életemben nem láttam még itthon ezt a bizonyos darabot.– Honnan szerezted ezt az ollót? – kérdezem, és úgy remegek, mint aki teljesen elvesztette az uralmat az élete felett.Korábban már mindent elkövettem, hogy Grace-biztossá tegyem a házat, amióta rájöttem, hogy egy kicsit furcsa. Graham nem hajlandó elhinni, hogy Grace nem tökéletes, de ő nem látja, amit én, hisz sosincs itthon.Valami nem stimmel vele.试读结束[说明：试读内容隐藏了图片]