作者：Wendell Berry, Michael Burch, Billy Collins, Russel Edson 等
出版社：Ad Librum Kiadó
格式: AZW3, DOCX, EPUB, MOBI, PDF, TXT
Amerikai k?lt?k a második ezredfordulón试读：
Amerikai költők a második ezredfordulónVálogatta és fordította: Bagi István In memory of my Mother and Father. Anyám és Apám emlékére.CONTEMPORARY AMERICAN POETS (WEB)KORTÁRS AMERIKAI KÖLTŐK (WEB)WENDELL BERRYA Warning To My ReadersDo not think me gentlebecause I speak in praiseof gentleness, or elegantbecause I honor the gracethat keeps this world. I ama man crude as any,gross of speech, intolerant,stubborn, angry, fullof fits and furies. That Imay have spoken wellat times, is not natural.A wonder is what it is.Olvasóim figyelmébeNe higgye senki, hogy kezes bárány vagyok,csak azért, mert értékelni tudoma kedvességet és az eleganciát!Bár tisztelem a fenséges Nagyot,a mindenséget fenntartó gráciát,én nyers vagyok és ordenáré,belátom, nem könnyű természet az enyém;akár egy mord tanáré, olyan a modorom,csak fitymálom, bármit tesznek elém,sirámaim makacsul sorolom.Mikor beszélnek hozzám, nem figyelekoda. Ha mégis, az kivételes csoda.RipeningThe longer we are togetherthe larger death grows around us.How many we know by nowwho are dead! We, who were young,now count the cost of having been.And yet as we know the deadwe grow familiar with the world.We, who were young and loved each otherignorantly, now come to knoweach other in love, marriedby what we have done, as muchas by what we intend. Our hairturns white with our ripeningas though to fly away in somecoming wind, bearing the seedof what we know. It was bitter to learnthat we come to death as we cometo love, bitter to facethe just and solving welcomethat death prepares. But that is bitteronly to the ignorant, who prayit will not happen. Having comethe bitter way to better prayer, we havethe sweetness of ripening. How sweetto know you by the signs of this world!Az érés folyamataKörülöttünk, nézd,évről-évre több jegyest találmagának a halál. Ifjan léptünka nagy színműbe mind,és amikor a szerepünk lejár,a rendező a deszkákról leint.Könnyű mókának indult a játék,ajándék. Azután, mialattlelkünkbe tolakodik a gondolat,hogy nincs örökkévaló szerep,a jelent értőbben vigyázzuk, jobban szeret,aki szeret, a férfi hétköznap is tudja,asszonya mit jelent; egyikünk sincs fent,másikunk sincs lent. A hajunk őszül,bölcsebbek vagyunk, és kellő alázattalvárjuk, hogy elménk érett magjátillő talajba hordja majd áta szeszélyes szellő. Tudatunk megkísértia halál szelleme. Rémítő rettegés ezannak, aki arcát tenyérbe rejtiés vívja hiábavaló harcát ellene.Nem kellene. Egész életünk lelkünket érleli.Ennek tudata vigasz – és hogy te vagy –segít felednem, mi lesz, ha mécsesem kihagy.The Real WorkIt may be that when we no longer know what to dowe have come our real work, and that when we no longer know which way to gowe have come to our real journey. The mind that is not baffled is not employed.The impeded stream is the one that sings.Az igazi munkaLehet, hogy igazi leckénkhez akkor érkezünk,amikor azt sem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal, és bár a sorsunk tenni sarkall,bénán lógatjuk két kezünk. Nem sok haszna van a testnek és az agynak,amelyet naphosszat tespedni hagynak.For The FuturePlanting trees early in spring,we make a place for birds to singin time to come. How do we know?They are singing here now.There is no other guaranteethat singing will ever be.A jövőre gondoljFát ültetni, dédelgetni azért kell,mert a madár majd a lombjában fészkel.Kikeletkor párt keres, víg dalba kezd,fiókája fújja később ugyanezt.Nevelj fát a kertedben s a határban,kísérje az életedet madárdal!MICHAEL BURCHExcerpts from “Poetry”Poetry, I found youwhere at last they chained and bound you;with devices all around youto torture and confound you,I found you–shivering, bare. They had shorn your raven hairand taken both your eyeswhich, once cerulean as the skies,had leapt at dawn to wild surmiseof what was waiting there. Your back was bent with untold careand savage beatings left cruel scarsas though the wounds of countless wars;your bones were broken with the forcewith which they lashed your flesh so fair. You once were loveliest of all.So many nights you held in thralla scrawny lad who heard your callfrom where dawn’s milling showers fall–pale meteors through sapphire air. I learned the eagerness of youthto temper for a lover’s touch;I felt you, tremulant, reproveeach time I fumbled over-much.Your merest word became my prayer.You took me gently by the handand led my steps from child to man;now I look back, remember when–you shone, and cannot understandwhy now, tonight, you bear their brand. *** I will take and cradle you in my arms,remindful of the gentle charmsyou showed me once, of yore; and I will lead you from your cell tonight–back into that incandescent lightwhich flows out of the core of a sun whose robes you wore.And I will wash your feet with tearsfor all those blissful years… my love, whom I adore.Szemelvények a „Költészet”-bőlIgéző Költészet, úgy találtam rád,hogy láncot viseltél, bilincset raktak rád;fortélyos csapdákkal vadásztak is rád,megkínoztak és káoszt hoztak rád,így találtam rád – didergő csupasz Hollóhajad levágták, a fejed kopasz,És ami azúr volt, mint az ég,a szemed világát elvették,ádáz gyanúba is ártottak még,és tetejébe nekik öröm is volt az. Hátad hajlította sok keserű panasz,hordozod hegét barbár csapásoknak,már az idejét sem tudod talán soknak,tested ostorozták, a csontjaid törték,buzgón, mintha dicső cselekvés volna az. Csalárd rajongásuk áldozata voltál –engem sok éjjel foglyodul tartottál;vézna legényt, aki hallotta, ha szóltál,a zafír légből záporozva szórtálhajnalhasadást, meteor halmazt. Tanultam fékezni ifjú mohóságom,amikor szelíd intésed elért;sajnálni a vesztegetett időthaszontalan tévelygésemért,bölcs szavad a jóra felhatalmaz.Gyengéden, ha kellett, óvtál eleget,vezettél, úgy lettem gyermekből férfi,visszanézek olykor: mit tudtunk elérni– és nem értelek, hisz oly büszkén ragyogtál,miért tűrsz magadon gyalázó bélyeget… *** Karomba veszlek, féltőn elringatlak,hiszem, hogy kettőnkből oly csodák fakadnak,amelyek múltadban már bőségben vannak; kivezetlek a zárkádból ma éjjel –tündökölj újra olyan izzó fénnyel,amilyen sugarak a nap magjából folynak, amilyen ragyogó trónuson méltán vagy.Az áldott évekért széphangú lantosomdalban járó lábad könnyemmel mosom; aki iránt az én szerelmem oly nagy.She Was Very Strange, and BeautifulShe was very strange, and beautiful,as the violet mist upon the hillsbefore night fallswhen the hoot owl callsand the cricket trillsand the envapored moon hangs low and full. She was very strange, in a pleasant way,as the hummingbirdflies madly still…so I drank my fillof her every word.What she knew of love, she demurred to say. She was meant to leave, as the wind must blowas the sun must set,as the rain must fall.Though she gave me all,I had nothing left.Long I smiled, bereft, in her receding glow.TüneményKülönös lány és gyönyörű volt,mint dombokon a lilás ködök,mikor éjbe olvad a határ,szerelmes dalába kezd egy madár,nótát húz hozzá a hegedűs tücsök,és fátyolban fürdik a szerelmes Hold. Szertelen volt Ő, ám kedvesen,mint a kolibri, úgy csapongottszavának szárnyas dallama,talán még mindig csábító volnama hallani azt az édes hangot.Ha tudnátok, hogy ölelt át a kedvesem!… Mennie kellett, mert lebbenni kell a szélnek,a Napnak le kell pihenni,kell az eső, hogy ázz alatta.Ő nekem a mindent adta,a mindenből nem maradt semmi.De tűnő sziporkái a mosolyomban élnek.Ordinary LoveIndescribable—our love—and still we saywith eyes averted, turning out the light,“I love you,” in the ordinary way and tug the coverlet where once we lay,all suntanned limbs entangled, shivering, white…indescribably in love. Or so we say. Your hair’s blonde thicket now is tangle-gray;you turn your back; you murmur to the night,“I love you,” in the ordinary way. Beneath the sheets our hands and feet would strayto warm ourselves. We do not touch despitea love so indescribable. We say we’re older now, that “love” has had its day.But that which Love once countenanced, delight,still makes you indescribable. I say,“I love you,” in the ordinary way.Megfáradt szerelemA szerelmünk leírhatatlan, ezért a szót– elforduló szem, leoltott fény –mondjuk „szeretlek”. Ez a megszokott mód, ágyunk még lehet közös, a takarónk csak volt,és téblábol kezünk-lábunk, két didergő lény…A szerelmünk leírhatatlan – keressük a szót. Hajad, a csillogó cserje, most elfakult bozót.Háttal szólsz, tétován, nem felel az éj,„szeretlek”– motyogod a szokásos szót. Dermedt tagjainkra húzzuk a takarótölelést váltani, igazit, nincs remény,a szerelem leírhatatlan, – egykor olyan volt. Ölelni feledtünk, de morzsoljuk a szót.Gyötör az emlék, hisz leírhatatlan volta sóvárgás, a gyönyör – és kimondom a szót„szeretlek”, mert ez a megszokott mód.RedolenceNow darkness ponds upon the violet hills;cicadas sing; the tall elms gently sway;and night bends near, a deepening shade of gray;the bass concerto of a bullfrog fillswhat silence there once was; globed searchlights play.Green hanging ferns adorn dark window sills,all drooping fronds, awaiting morning’s flares;mosquitoes whine; the lissome moth againflits like a veiled oud-dancer, and enduresthe fumblings of night’s enervate gray rain. And now the pact of night is made complete;the air is fresh and cool, washed of the grimeof the city’s ashen breath; and, for a time,the fragrance of her clings, obscure and sweet.Édes illatSötétülő párák az ibolya dombokon,kabócák cicegnek, lombja lebben a szilnek;mélyhangú békák csak néha beszélnek,az est bíbor borúja a szürkülettel rokon,gömbölyded árnyakkal játszanak a fények.Zöld lényecskék az ablakpárkányokoncsimpaszkodnak a reggel fényjelét várva,szúnyogok zümmögnek, gyors pille cikázik,fátyolban táncol sok kis szitár-árva,szárnyuk az éj vacogó permetében ázik. Az éjszaka paktuma tiszta és beszédes;mert friss, langyos szellő fürdeti a várost,üde lehellettel a holnapra vár most,a gyümölcsök illata sejtelmes és édes.The Peripheries of LoveThrough waning afternoons we glidethe watery peripheries of love.A silence, a quietude falls. Above us–-the sagging pavilions of clouds.Below us–-rough pebbles slowly worn smoothgrate in the gentle turbulenceof yesterday’s forgotten rains. Later, the moon like a virginlifts her stricken white faceand the waters risetoward some unfathomable shore. We sway gently in the wakeof what stirs beneath us,yet leaves us unmoved…curiously motionless, as though twilight might blurthe effects of proximity and distance,as though love might be near–- as nearas a single cupped tear of resilient dewor a long-awaited face.A szerelem perifériáiLavírozunk apadó délutánokon áta szerelem ingoványos perifériáin.Valami béna béke hull ránk. Fölöttünk függ a felhők pavilonja.Alattunk gömbölyű kavicsok, máraa tegnapok feledésbe hullott esőinekszelíd ostroma sikálta simára. Később, a hold, mint egy szűz,halvány arcát párnáról emeli,és a vizek a távoli part felénövekednek, vonzással teli. Alattunk az ébrenlét kavarog,rajta tétlen, szótlanul lebegünk,különös mozdulatlanságbanmég őrizzük a helyünk. Mintha az alkony összeterelne,közelt és távolt kuszálna egybe,mintha a szerelem, vagy amit csak akarsz, közel lehetne,akár a hajnal árva könnycseppje,vagy egy régóta várt arc.SeeSee how her hair has thinned: it does not seem /like hair at all, but like the airy moult /of emus who outraced the wind and left /soft plumage in their wake. See how her eyes /are gentler now; see how each wrinkle laughs, /and deepens on itself, as though mirth took /some comfort there and burrowed deeply in, /outlasting winter. See how very thin /her features are—that time has made more spare, /so that each bone shows, elegant and rare. / For loveliness remains in her grave eyes, /and courage in her still-delighted looks: /each face presented like a picture book’s. /Bemused, she blows us undismayed goodbyes. /NézdNézd a vékonyka haját: nem is tűnikhajnak egyáltalán, inkább olyan, mint a zord időveldacoló emuk szélseperte vedlése utánmegmaradt laza tollazat. Nézd, a tekintetehogyan lágyul, nézd, minden ránca hogy nevet,szíves áldozat ez, mintha a csinált kedv késleltetnéa telet, és be is vésődne ott mélyen,hogy finom vonásával a fagyban túléljen.Milyen vékonyka a csontja, nézdezt a múlástól megspórolt elegáns részt! Hogy fáradt szemében maradjon kedvesség,és hogy növelje a vidámnak tűnő látszatot:csinált arca, mint képeskönyv ábrája, úgy hatott.Révülten intett búcsút, de bátran, csak tessék…BILLY COLLINSNightclubYou are so beautiful and I am a foolto be in love with youis a theme that keeps coming upin songs and poems.There seems to be no room for variation.I have never heard anyone singI am so beautifuland you are a fool to be in love with me,even though this notion has surelycrossed the minds of women and men alike.You are so beautiful, too bad you are a foolis another one you don’t hear.Or, you are a fool to consider me beautiful.That one you will never hear, guaranteed. For no particular reason this afternoonI am listening to Johnny Hartmanwhose dark voice can curl aroundthe concepts on love, beauty, and foolishnesslike no one else’s can.It feels like smoke curling up from a cigarettesomeone left burning on a baby grand pianoaround three o’clock in the morning;smoke that billows up into the bright lightswhile out there in the darknesssome of the beautiful fools have gatheredaround little tables to listen,some with their eyes closed,others leaning forward into the musicas if it were holding them up,or twirling the loose ice in a glass,slipping by degrees into a rhythmic dream. Yes, there is all this foolish beauty,borne beyond midnight,that has no desire to go home,especially now when everyone in the roomis watching the large man with the tenor saxthat hangs from his neck like a golden fish.He moves forward to the edge of the stageand hands the instrument down to meand nods that I should play.So I put the mouthpiece to my lipsand blow into it with all my living breath.We are all so foolish,my long bebop solo begins by saying,so damn foolishwe have become beautiful without even knowing it.NightklubOlyan gyönyörű vagy, megveszek,hogy szeress;erről szól jó néhányrajongó dal, meg vers.Jólismert szöveg ez, alig variálják.Olyan dalra nemigen emlékszem,hogy mert gyönyörű vagyok,megveszel egészen –holott ez a téma nyilvánegyaránt izgatja mindkét nemet.Vagy, hogy sima a bőröd, csillag a szemed,gyönyörű vagy nagyon, csak egy kicsit veszett.Garantálom, azt sem mondják:ha szépnek látsz, veszett vagy, elhagyott az eszed. Ma délután semmi különösebb dolgom,szobámban Johnny Hartman sötét hangja szól,ahogy csak ő képes, úgy éli áta szerelmet, a szépséget –a veszettség misztériumát.Olyan érzés ez, mint amikor egy zongorán felejtettcigaretta ezüst spirálja fátyoltáncotlejtett hajnali három óra tájban;fényekbe villog a füst és a semmibe olvad szét,míg alatta a homálybanmegannyi mámoros veszettasztalkák köré sereglik hallgatni a zenét,van, akire csukott szemmel talála szaxofon-ének, mások előre dőlnek,mintha lebegnéneka ringató ritmusok halmazán.Italukban jégkockát rázogatnak lazán. Igen, ez az a veszett, éjféltájt születő bűvölet,mikor hazamenni senkinek sincs kedve,főként most, hiszen olyat hall;csak ül, szemét a testes férfin feledve,a tenor szaxofonon,amely úgy fekszik a mellén, akár egy aranyszínű hal.Előre jön az emelvény széléhezés a hangszerét nekem leadja.Bólint, biztat, hogy játsszam.Számhoz illesztem, először félénk a hangja,de aztán fújom tele tüdőből,állni látszik az idő, dől a bibap szólóa tubából, már mindenki együtt dibdábol,nincs veszettebb nálunk – és anélkül,hogy magunk tudnánk, gyönyörűvé válunk.I Ask YouWhat scene would I want to be enveloped inmore than this one,an ordinary night at the kitchen table,floral wallpaper pressing in,white cabinets full of glass,the telephone silent,a pen tilted back in my hand? It gives me time to thinkabout all that is going on outside—leaves gathering in corners,lichen greening the high grey rocks,while over the dunes the world sails on,huge, ocean-going, history bubbling in its wake. But beyond this tablethere is nothing that I need,not even a job that would allow me to row to work,or a coffee-colored Aston Martin DB4with cracked green leather seats. No, it’s all here,the clear ovals of a glass of water,a small crate of oranges, a book on Stalin,not to mention the odd snarling fishin a frame on the wall,and the way these three candles—each a different height—are singing in perfect harmony. So forgive meif I lower my head now and listento the short bass candle as he takes a solowhile my heartthrums under my shirt—frog at the edge of a pond—and my thoughts fly off to a provincemade of one enormous skyand about a million empty branches.Kérlek, nézd el nekemMáshol hiába marasztalnálnekem jobb itt, a konyhaasztalnála szokásos meghitt éjjelek:a tapétán színes jelek, amit a minta belefon,fehér kredenc, poharakkal tele,a kezemben toll, babrálok vele,és néma a telefon. Van idő.Az ember elmélázik, kitekint – az utcánfalevelek gyűlnek, virág virít odakint a bókoló bokrokon,a nagyvilág, benne sok idegen és sok rokona dűnék fölött elvitorlázik velem,nagy óceánjáró, sodrában zsibong a történelem. Ami ezen az asztalon túl van,semmi sem kell nekem, az ember megbékül,megleszek majdcsak, kávészín Aston Martin DB4és cifra zöld bőrülések nélkül.Munkahely sem kell már, hogy versengjek, hajtsak. Nem, itt megvan minden,a pohár víz tiszta oválisa,egy ládácska narancs, könyv Sztálinról,nomeg egy kép a falon,a keretben furcsán vicsorgó hal,a polcon rövidebb és hosszabbgyertyák együttese,kórusban, mint egy harmonikus dal. Hát kérlek, ne neheztelj azért te se,ha lehajtom a fejem és hallgatoma szólót, amit a rövid gyertya basszusa ad,a ritmust a szívemmel dobolomaz ingem alatt –lelkemben egy végtelen égboltés milliónyi kitárt kar az enyém marad.Introduction To PoetryI ask them to take a poemand hold it up to the lightlike a color slide or press an ear against its hive. I say drop a mouse into a poemand watch him probe his way out, or walk inside the poem’s roomand feel the walls for a light switch.I want them to waterskiacross the surface of a poemwaving at the author’s name on the shore. But all they want to dois tie the poem to a chair with ropeand torture a confession out of it. They begin beating it with a hoseto find out what it really means.Bevezetés a költészetbeKérem őket, nézzék úgy a verset,mint egy színes diátfókuszált fény sugarain át. Vagy fülüket szorítsák a kötethez. Dobjanak a versbe egeretés nézzék, hogyan jut ki, jó hecc ez. A versbe merülni nyakig is lehet,csak legyen hideg csap, ha a víz túl meleg.Javaslom, hogy vizisízzeneka vers felszínén végig, a költőpart mentén kiírt nevének ez hízeleg. De hiába, nem akarnak semmi mást,csak székhez kötözni a verset,hogy kicsikarjanak valami vallomást. Gumikötéllel elverik jól,hogy megtudják, valójában miről is szól.Walking Across The AtlanticI wait for the holiday crowd to clear the beachbefore stepping onto the first wave. Soon I am walking across the Atlanticthinking about Spain,checking for whales, waterspouts.I feel the water holding up my shifting weight.Tonight I will sleep on its rocking surface. But for now I try to imagine whatthis must look like to the fish below,the bottoms of my feet appearing, disappearing.Séta az Atlantin átÜnnep készülődik, seprik a partot a népek,ahonnan az első hullámra lépek. Az óceánon nemsoká átsétálok,tisztelegnek majd ámuló hajóskapitányok,gondolok cápákra, gondolok cunamira,a spanyoloknál vár majd Altamira,és már érzem, hogyan tartják súlyom a hullámok. Most meg épp előttem ez a kép:a talpam alulról kaján halak nézik,elbír-e a felszín a megérkezésig?MARK DOTYThe EmbraceYou weren’t well or really ill yet either;just a little tired, your handsomenesstinged by grief or anticipation, which broughtto your face a thoughtful, deepening grace. I didn’t for a moment doubt you were dead.I knew that to be true still, even in the dream.You’d been out—at work maybe?—having a good day, almost energetic. We seemed to be moving from some old housewhere we’d lived, boxes everywhere, thingsin disarray: that was the story of my dream,but even asleep I was shocked out of narrative by your face, the physical fact of your face:inches from mine, smooth-shaven, loving, alert.Why so difficult, remembering the actual lookof you? Without a photograph, without strain? So when I saw your unguarded, reliable face,试读结束[说明：试读内容隐藏了图片]